Hihi, annyira furi hétévégém volt:))
Azzal kezdődött, hogy 40 éves lettem. Na azér. Nem akármi!
Van nekem egy szerelmem, egy olyan elérhetetlen, nincs nagyon messze, de elég közel se:)) Megint nem adott puszit, pedig kértem tőle, hát tartsa meg magának, ha neki így jobb. Mondhatnám, hogy ne tartsa meg, de ha neki így télleg jobb, akkor mégis tartsa csak meg. Na ennyiben maradtunk.
Aztán van nekem egy drága barátnőm, aki a kedvesével elvitt engem, a fent említett ünnepélyes alkalomból a nagy pesti éjszakába. Kocsmáról kocsmára jártunk és hát nem kíméltük magunkat. Elég jó volt... megtanultuk például, hogy az "anyad picsaja" az azt jelenti, hogy "good morning", tehát ha reggel köszönni akarsz monnyuk a szállodában, akkor érdemes ezt mondanod, és mindjárt elnyered a személyzet bizalmát, meg ilyesmiket. Lehet az is különben, hogy nem pontosan ez volt a tanulság, de hát... két nap távlatából ezt már nehéz biztosan megmondani... Juteszembe, a három helyből, ahol megfordultunk, kettőben szülinapot (úgy értem másét is) tartottak éppen.
...
Vasárnapra összeszedtem végre magam, és listát készítettem a teendőkről.
A piacon volt egy pillanat, egy olyan pillanat, ami miatt tulképp leültem ide írni. Ezek a dolgok igazából nem nagyon elmondhatók, én egyszerűen csak imádtam azt a pillanatot. Az történt, hogy kimentem erre a mindentlehetkapni piacra mosószerért, mert felébe kerül, mint a tescoban. 1-2 száz forintért nem lehetne engem oda kirángatni, de ez már nagyságrendi tétel. Nyomulunk ezerrel a mosószeresnél, mert erre a turpisságra bizony már sokan rájöttek, a többi árusnál közben alig lődörög valaki, ennél meg nem győzi a 3 eladó kiszolgálni a népségeket. Én szokás szerint hosszasan eltűnődök azon, hogy kicsit drágábban ne vegyem-e meg a biomosószert, meg tűnődök én még sokminden máson is, aztán rájövök, hogy sok dolog van még hátra, meg annyira nem is élvezem ezt a faszolást, úgyhogy mondom, hogy akkor ez meg az, és akkor ennyi meg annyi. Ami persze nem igaz, mert az eladó után a "pénztár" (számológép) felé való nyomakodás közepette még felnyalábolok 3 zacskó papírzsebkendőt is (eszik ezek, vagy a seggüket is ezzel törlik, én nem tudom, de szerintem egy fél esőerdő végezte már minálunk taknyosan). Ekkor az én eladónőm már diktálja az én tételeim árát a számológépnél elhelyezkedő, különben elég csinos, de szigorú tekintetű hölgynek. Tehát átadott neki, fizetni már nála kell, konstatáltam. Próbáltam előkotorni a pénztárcámat, de az élvezhetetlenné nőtt tömeg minduntalan elsodort a pénztáros nő elől, lökdöstek, keresztülnyúlkáltak és beszéltek rajtam, mire kezdett erőt venni rajtam a kétségbeesés. Ez elég jól látszott rajtam, mert ahogy a (pénztáros)nő rámnézett, az addig szigorú arcán hirtelen elömlött valami érthetetlen és nem odaillően szokatlan kedves gyengédség. Éppen csak annyi történt, hogy meglátott engem, nem az egyik vevőt, aki fizet, hanem engem, a Ritát, a kétségbeesésemmel, és együttérzett velem. Még valami kedveset is mondott, amire már nem emlékszem. Mérhetetlen hálával mosolyogtam vissza rá. Fizettem és boldogan távoztam.
Aztán még egy bevásárló túrám következett, az egyik láncszerű közérthálózat boltjában. Nehéz lett volna elképzelni, hogy itt valami meglepetés érhet, ezért eszembe se jutott. Viszont az a kínos dolog mégis megtörtént, hogy a bevásárlócédulám (amin csak fagyasztott macska nem volt, de az nem is kell, ha Tamara így folytatja, és mindent összedisznul, majd csinálok belőle ...ebben a pillanatban éppen hihetetlen bizalommal dobta szét magát az ölemben, még szerencse, hogy nem tud olvasni...) elég hamar, a vásárlás elején elveszett. A citromok és ananászok között keresgéltem hosszasan, de semmi eredmény, minden hiába, emlékeznem kellett. Nos, ez nem kicsit megerőltető számomra.
Az egyik gondola fölött eltűnődve éppen koncentrálni próbáltam, mikor ismerős arcot pillantottam meg. Nahát, izééé, mégilyet?? Hihi, hehe, aztamindenit, csak nem zavarba jöttem? Néztem persze óvatosan, hogy kivel van, hát úgy tűnt, az anyjával. Vasárnapi bevásárlás. Egyszer találkoztam ezzel az emberrel egy barátnőmnél buliban, szóval még az is lehet, hogy rám sem ismerne. Szívesen odaköszöntem volna, de inkább elmenekültem. Neeem, nem is volt menekülés, csak vissza kellett menni a tejekért, hiszen azt elfelejtettem. Meggyőztem magam, hogy ha találkoznunk kell, akkor úgyis fogunk. Azért persze siettem a tejekkel, mert hát kiváncsi voltam, hogy vajon megismerne-e? Jah. De hiába, mire visszaértem, már sehol nem voltak. Se a pénztárnál, sehol nem láttam őket. Egyszerűen felszívódtak. Nem értettem. Egy közértből egyszerűen nem lehet ennyi idő alatt távozni. Legfeljebb fizetés nélkül. De felfordulás sem volt, úgyhogy nyilván fizettek. Felfogtam, hogy ez "a lehetőség elszalasztása" típusú alkalom volt. Ilyet is kell, nincs ember, aki mindig, és jól, és ahogy kell, meg... ... Nincs mese, ez nem sors volt, ez itt rajtam múlt. Nem máson.
És még szavaztam. Piszony. Nem, azt nem mondom meg, kire. Itt csak fontos, komoly dolgokról beszélek. Ilyen komolytalan, nevetséges dolgokra, mint a politika, vagy a hatalomhajhászás én nem vesztegetem az időmet. Jogsira különben, mert a személyim lejárt. Így 40 után...
