Hanyagság csodálatos élete

Friss topikok

Hogy is van ez?

2010.03.20. 19:20 | hanyagság | Szólj hozzá!

Leírhatatlan dolgokat élek át, valószínűleg teljesen megzakkantam. Aszongya erre, aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Mondtam már, hogy nem félek már rajtam kívül senkitől? Ez is egy eredmény. A döntő többség kilőve, csak hát pont ezzel az eggyel össze vagyok zárva rendesen. Nincs más hátra, megpróbálok velem jóba lenni. Ez azért nem olyan könnyű. Folyton azon kapom magam, hogy elítélem az érzéseimet. A vágyaimat. A cselekedeteimet. Mert hát persze TUDOM, hogy hogy kéne jobban. Mert spirituálisan lassan túlképzett vagyok ugye. Tele van a fejem a sok "hogyan kéne"-vel, és igazán kiűríteni csak nagy krízisek árán tudom. Mármint a fejemet. Hogy ne tudjam már végre jobban, hogy mi a jó nekem. Kinél is? Hogy szeretnék találkozni és együtt lenni másokkal, aztán, mikor összejön végre, akkor meg vissza akarok menekülni magamba. Nem tudom, ezt ti hogyan intézitek magatokkal... Lehet, tényleg lehet, hogy nem olyan nagy baj, ha éppen egyedül akarok lenni? Vagy ez menekülés? Jaj, hát persze, megvan a válasz... eszembe jut az egyik kedvenc könyvemből az egyik kedvenc idézetem:):
 
"Miközben berakta mindkét kis műanyag lencsét a szemébe, arra gondolt, hogy ha az élet egy dologra is megtanította, akkor arra: van, amikor nem szabad visszamenni azért a tásákáért, és van, amikor muszáj. Arra még meg kell tanítania, hogy különbséget tudjon tenni a két eset között." (Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak, Jobbára ártalmatlan)
 
Nagyjából itt tartok. Szerintem most jön a neheze.
 
Nagyon sokat gondolkozok azon, hogy hogy van ez a dolog, ami a családálításoknál mindig előjön. Hogy valaki átveszi a családrendszere valamely elfojtott, eltagadott, kirekesztett tagjának az energiáit, és a saját élete helyett azt éli. Nincs jelen. Mi ez? Mitől van az, hogy az ember nincs jelen? Miért választja valaki ezt az élet helyett? Mert fél élni? Félelmek és döntésképtelenség. Mitől függ, hogy ez kit választ ki? Vajon a gyengébbeket? Amikor  a dolgora fény derül, és a kirekesztett befogadtattik, olyankor az illető megkönnyebbül, fel tud állni, körül tud nézni. Hogy van ez? A rendszer ilyenkor szemmel láthatóan alárendeli az egyént a saját szempontjának. Tehát olyan, mintha lenne egy nagyobb (egyénen túli) szerveződésnek egy saját szempontja, ami felülírja az egyén szempontjait. Mint ahogy a sejtem is alárendelt az én testemnek. Születnek, halnak, de én még megvagyok. Nehéz ezt az egómnak feldolgozni. Az előbbit nyilván, az utóbbi  legyen a sejtem egójának a problémája.
 
De menjünk tovább. Ami még érdekes, hogy a megoldás, nagyon nagyvonalúan összegezve, általában az, hogy felszínre kerüljön valami, ami el volt tagadva, nyomva, fojtva. El legyen ismerve a léte jogosultsága. Egy személynek, egy érzésnek, egy tettnek. Csak hogy van, és úgy van, ahogy van. És ilyenkor, mit tegyek, eszembe jutnak a különféle spirituális tanítások, amik valahogy szintén erre lyukadnak mindig ki. Hogy lássuk azt, ami van. Ne fojtsuk, ne tagadjuk el, ne ellenkezzünk, ne ítélkezzünk, és akkor minden oké. Bármit. Mindent. Mert bajt, igazi bajt az okoz, amit nem akarunk látni. Úgy tűnik, a betegségekkel kapcsolatban is megvan ez a párhuzam. Mintha minden probléma, betegség, kényszeresség valamire fel akarná hívni a figyelmet. Valamire, amit nem akarunk látni. Mert mi lehetne más a megvilágosodás, mint hogy látok mindent. És nem torzítom el a valóságot a vágyaim vagy félelmeim miatt.
Minden ítélet... hazugság. Mert fixálja a pillanatot. Holott a pillanat nem fixálható. Hiszen folymatosan változik minden. Azzal, hogy megítélek valakit vagy valamit, megölöm azt a lehetőséget, hogy az adott pillanatban befogadhassam, azaz önnön valójában láthassam. Mert olyan eszelősen vágyom a biztonságra. Az ítélkezés, biztonságra való törekvés. Ha nevet adtam valaminek, ha beskatulyázhattam, akkor már van róla "tudásom", kiszámíthatóvá válik, nem okozhat már meglepetéseket, így nem fenyegető többé. Mennyi pillanatot szalasztottam is el ezzel az egyetlen ítélettel? Rendben, a konklúzió az, hogy azzal, hogy van tudatunk, ami okoskodik, elvesztettük a pillanat megélésének lehetőségét. Mert elkezdünk félni, a jövőnket félteni és ezzel megöljük majd minden pillanatát az életünknek.
Mert ugye az öntudtlan lény ilyen hiábavalóságokkal nem vesztegeti az idejét. Meg is mondta a Mari, még korall korából, hogy nekünk embereknek bizony nehéz testi munkával kell azt elérnünk, ami neki, korallnak alanyi jogon megadatott:) Hogy megéli a jelent, megéli a pillanatot. Hány percet élünk vajon meg az életünk 70-80 évéből, amikor nem a múltunkon nosztalgiázunk és nem a jövőnkön parázunk, hanem csak úgy vagyunk? Jó, akkor miért is kellet ez a tudat dolog? Alma, kígyó, miegymás...? Tegyük fel, hogy ha már egyszer ez is része a mindenségnek, mert tegyük fel. Rajtam az inerciarendszer origója, én úgy gondolom, hogy van tudatom, tehát van tudat. Te nem így gondolod? Szóval ha már egyszer van, akkor tegyük fel, hgy valami értelme is van. Lehet, hogy nincs, csak azt nincs értelme feltenni. Ha meg van értelme, mi lehet az? Hát például, nálam a nyerő verzió az az, hogy hát akkor ezen a nehezített pályán kell megint megtanulnunk csak úgy lenni. Így, ezzel a  tudat dologgal. Mer' anélkül már ment, az volt a beginner level, ez meg már az advanced level. Ti nem vagytok büszkék rá? Én igen. Persze nem nézem le a köveket, meg a korallokat, de hát aki haladó, az haladó, na. Advaced level, geci nehéz, a francba... kellet ez nekem?

 

Na jó, oké, ez csak az elmélet. Sokmindenre nem jó, de valamire igen: van értelme a dolognak, van iránya és nem reménytelen. Hiszen egyesek már el is érték. Jó, bemondás alapján. Ti. a megvilágosultak. Szóval nem reménytelen. Persze, lehet éppen akadékoskodni, hogy mi van akkor, ha ez megvan? Kijátszottuk a játékot? Wehe, ha ezt kérdezed, még nem lehetsz az út végén, mert ha már meg volnál világosulva, nem paráznál a jövőn, ugye. Hanem csak lennél. Ráadásul tudatosan lennél. De figyu, a játékban is csak akkor mehetsz a következő pályára, ha az előzőt kijátszottad már. Vagy ha hacker vagy. Kiskapuk mindig vannak. Keresd meg:)) Azé szójá má, ha megtaláltad!!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hanyagsag.blog.hu/api/trackback/id/tr821855211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.