jut eszembe az sms, ami az előző fejezetben "várhat"-ott:

"Még mindig élünk :) sohogunban vagy hol a faszonban vunk. Szép barnak, erösek és büdösek vunk mar :) csokok!"

Hihihiii, nevetne a Kisördög, illetve nevetett is, jó dolguk van ezeknek a zarándokoknak, mondta. Meg azt is mondta, hogy ő is szívesen elmenne zarándokolni, ha ez ilyen buli.

Nem nagyon szeret fürdeni, szerintem erre gondolt. Pedig ha tudná, hogy ennek nem is ez a lényege. A zarándokok bölcsülni mennek oda, nem elkoszosodni, de ezt már nem is említettem neki, valószínűleg úgyse értené, kicsi még.

Azóta különben is találtak egy tavat, ahol megfürödtek. Ez már biztos nem is tetszene neki annyira... nem tudom, de majd megkérdezem tőle.

Ezt a tó ügyet onnan tudom, hogy az egyik zarándokkal közös apánknak (anyánk is közös, a tévedések elkerülése végett jegyzem meg) ma van a születésnapja, és neki mesélte, mikor felhívta boldogszülinapot kívánni. Apu persze rögtön hívott, hogy lám-lám, a fia mégsem felejtette el :) Meg azt is mesélte, hogy rohadnak a barackok a kertben, még csont kemények és zöldek, de már rohadnak. Ilyen időket élünk. De szerencsére a méhecskék jól vannak és rá se hederítenek, mikor ő órákon át bámulja őket a kissámliról, ahogy hurcolásszák a virágport a lábukon. (Pedig egyszer majdnem megölték, napokig intenzíven volt, mert összeszurkálták. A történelmi tapasztalatok szerint ugyanis kirajzáskor a méhek nem támadnak, de ezek nem ismerték ezt a történelmi tapasztalatot, no meg melegük is lehetett és támadtak.) Apu nagyon szereti a dolgos... hmm... szóval a dolgos lényeket, legyen az állat vagy ember, azt hiszem a japánokat is ezért szerette annyira.

...

Hát ez a bölcsülés dolog meg majd úgyis kiderül, ha a zarándokok hazajönnek, bár kérdés, hogy Hatita tudja-e fokozni a fokozhatatlant, azaz lehet-e még bölcsebb?

Nos, ha az nem is, de legalább büdös, az lesz:)

...

Nincs mese, muszáj nekiállnom dolgozni, pedig szívesen mesélnék még:)