Az álom:
Budaörsön vagyunk, a házunkban, de nem vagyok gyerek, valahogy most van. Látom, a Tamásék (szomszédék) is ott vannak. Kiderül, hogy bulizni fogunk, mint régen, és én nagyon örülök és az egész annyira váratlan, hiszen kb. 30 évvel ezelőtt bulizgattunk velük, akkortájt, mikor építkeztek anyámék. Külön öröm nekem, hogy én ezt a bulit, meg hogy a Tamáskkal találkozunk, ezt az álmomban megámodtam. Ettől az egésztől teljesen izgatott lettem, és ahogy a Jutka átjött (Tamás felesége), aki valamiért egy ágyon feküdt, ilyen kórházi tolóágyon, nem tudni miért, szóval neki kezdtem izgatottan, és ebből kifolyólag kicsit összefüggéstelenül mesélni, hogy én ezt megálmodtam, hogy mi itt bulizni fogunk.
Erre apám megszólalt, csendesen, de jól hallhatóan, hogy akkor most már legyek csendesebb, mert ezzel a többi embert zavarom, nem ezért jöttek ők ide. Meghűlt az ereimben a vér. Tudtam én, hogy valamennyire igaz, amit mond, de ez a megszégyenítés akkor is mellbevágott. Erre azt hiszem a Laci (nagybátyám) válaszolt, hogy "De hát nem is volt hangos...", mert érezte, hogy ez milyen durva. Én, mikor magamhoz tértem, szépen lassan és artikuláltan, hogy mindenki hallja, azt mondtam, hogy "Jó, akkor én most bebaszok!"
Ezután körülményes keresgélés következett, mert a dugi cigimet kezdtem keresni, de nem találtam, ráadásul apámra gyanakodtam, hogy ő vette el onnan. Aztán találtam végül, a borhoz már el se jutottam. Ami cigit találtam viszont, az pont a Rudi (a fiam) dugi cigije lehetett, mert én meg előle bedugtam a zsebembe, de meglátta és mosolyogva mondta, hogy az egy jó kis doboz cigi.
Ez az álom annyira egyértelmű, hogy az már gyanús:))
Amik eszembe jutottak ennek kapcsán:
Egyrészt azok a dolgok, amiket nagyon nem szerettem apámban, és persze vittem tovább ennek ellenére (vagy pont ezért:)). Ez, hogy kifelé mindig jó fej és készséges volt, mindenki szerette, de estére, otthonra nem maradt ebből semmi. Mindig fájt a feje, morcos, nyűgös volt. Ez a történet is azt mutatta, hogy én nem vagyok elég jó, elég "repi", hogy megfeleljek a külvilágnak. Ne tudok érdekesen, értelmesen és összefüggően beszélni. Dadogok az izgalomtól. Ezért meg kell szégyeníteni mások előtt. Hogy ne legyek kellemetlen. Most, hogy ezen gondolkozok, tűnt fel, ami eddig nem, hogy apámnak és anyámnak is (egy nap van köztük), tele van a Holdjuktól a 7-es házuk. Vízöntő Hold, és 5 bolygó az Oroszlánban. Ami azt jelenti, hogy nagyon fontos a külvilág, fontos mi a látszat. Erősen utal felszínességre, ill. túlzott hatásra a külvilágtól. Tudom, hogy anyám is világ életében szenvedett ettől a saját családjában. Tehát valamilyen formában valamennyiünkben jellemző vonal, hogy túlértékeljük a külvilág véleményét, még ha ezzel magunknak ártunk is akár, magunkat tagadjuk is meg vagy a gyerekünket tagadjuk is meg.
Szóval gyanítom, hogy volt egy kis verés, mogyoróvesszóvel, akár azért, mert sokáig bepisiltem, szóval voltak dolgok, talán nem eget rengetőek, de én egyszerűen nagyon érzékeny voltam az ilyesmire. És az álomból az is látszik, mint ahogy egyértelmű az, hogy ezt én is továbbviszem, hiszen elveszem a dugi cigijét a gyerekemnek, ahogy apám vette el az enyimét:))), szóval az is látszik, hogy bosszúból magam ellen fordulok. Mert mi más a cigi, mint öndestruktivitás. Bosszúból elpusztítom magam. Ha már egyszer nem vagyok elég jó.
Elég jellemző erre a mostani volt kapcsolatomra is ez a dinamika. Számtalanszor szembesültem a Jóskának a felszínes ítéletalkotásaival, miközben nyilvánvalóan van benne egy mélyebben szántó vonulat is. Van neki egy mély, intuitív érzékelése, csak azt merő képzelgésnek tartja és elutasítja. Arról pedig, hogy vannak benne érzelmek irántam, nem lehet beszélni. Sohasem beszélt erről. Ez titok. Olyannyira, hogy inkább el is utasít. Neki ez is megéri, jó ég tudja, miért. De ez már az ő csomagja.
Mostanra már az apám nyilván bennem van, az én részem mondja, hogy élvezhetetlen vagyok. Vagy mindig így is volt:))
A másik, a szenvedélyesség. Mert fontos, igen fontos, hogy az örömtől, a meglepetéstől voltam olyan izgatott, hogy nem tudtam rendesen beszélni, a gondolataimat megfogalmazni. A szenvedélyességem elborít, annyira, hogy az örömömet nem tudom kifejezni. Vagy, ha kifejezem, akkor olyan módon, ami megütközést kelt. Ezért elfojtom inkább.
Talán, valahogy, most felnőttként, hogy ne vesszen el, meg kell próbálni az a csapot megtanulni valahogy finoman kezelni. Ez azért nagyon szép, mert a napokban pont ezen gondolkoztam sokat. Azon, hogy mostanában azt veszem észre magamon, hogy nagyon finoman, nagyon lassan, de érezhetően szelídülnek bennem ezek a szenvedélyes és elég elemi megnyilvánulású ösztönenergiák. Hála a megpróbáltatásaimnak:) Sokszor elragadnak meg kiütnek még, de a minap, mikor azt hittem éppen, hogy megőrülök, vagy legalábbis felrobbanok, nos elmentem kontaktra (kontakt improvizáció, tánc), és egy egészen zseniális és nem kevés erotikát bíró táncot sikerült ismét megélnem az egyik pasival, és mindezt anélkül, hogy beleszerettem volna. Ráadásul nyilvánvalóan ő is élvezte. Tehát, ha teljesen le nem is vezetődött, de finoman és adekvátan megnyilvánulhatott. És nagyon jól voltam utána, egészen felszabadult és jó kedvű, holott úgy mentem oda, hogy csak muszájból, mert a béka segge alatt voltam az elfojtott vágyaim miatt.
És akkor a 9-es házas Szaturnusz Vénusz Merkúr együttállásról a Kosban (a Szaturnusz Vénusz ráadásul a Bharaniban) még nem is szóltam:)))) Hát pont ez a téma.
