Van itt néhány mondat emlékeztetőül. Már az is eredmény, hogy el tudom olvasni a saját írásom, de hát a gondolatok... ebből persze az a tanulság, hogy ha van mit, akkor írni kell. Nem dolgozni menni helyette:PPPPPPPPPPPPPPPPPP
Megfoghatatlan, mint minden. Csúszik ki az ember kezéből. Nem akarok fogni semmit a kis batyumon kívül a hamubasült pogikkal.
Az egyik mondat:
Hit, nem hit, lét, nem lét, a szkepticizmus, mint a nemlét manipulációja a hülyének nézéssel.
Nekem ez mond valamit. Csak az zavar, hogy azt most tényleg nem tudom, hogy azelőtt írtam, hogy kezembe vettem azt a könyvet, amit éppen a kezembe kellett vennem, vagy utána?
Ki írta a Végtelen történet-et? Michael Ende, asszem. Most ő olvasta a Silentum-ot vagy Hamvas Béla a Végtelen történet-et? Na, nézzünk körül. A Végtelen történet 79-ben jelent meg először (netes forrás, bizonytalan, bár nem valószerűtlen), a Silentium alatt 1949 áll. Szóval függetlennek tűnik. Tegyük fel.
A közös ezekben az, hogy a gonoszt, vagy ki hogy nevezné, szóval egyik (és ebbe beletartozik a fenti mondat is) sem személyhez köti, nem létező gonoszként, csábító kígyóként vagy mittudomén miként képzeli el, hanem a lét ellenpólusaként, a nemlétként.
Jó, tudom, én állati műveletlen vagyok, biztos felmerült ez más filozófusoknál, vallásoknál is, csak nem olvastam. Vagy nem emlékszem. Nekem mindenesetre itt állt össze valami.
Egyszerűen az egész olyan, mintha ... szóval hogy az van, amit hiszünk és amiben bízunk. Ez a teremtő erőnk. Aztán van egy kapcsolatunk valamihez, ami, ha akarjuk, vezet. Ez sokkal szebben le van írva a Silentiumban. És világosan megtapasztalható. Ha akarjuk. De az egyfajta meló. És sokszor szembemenés. És ilyenkor nagyon kell bízni abban, hogy megéri szembemenni, akár mindenkivel, bár itt nem maga a szembemenés a lényeg, az csak maga a nehézség. És tényleg olyan, hogy nincs benne pihi.
Mindegy, aki megélte, tudja ezt, aki nem, úgyis hülyének néz. Na erről beszéltem kivastagítva. Mert a hittel szemben a szkeptikusok igazából nem tudnak mit felmutatni, csak a nem hitet. Ezt híjják realizmusnak. És olyan fenemód megtévesztő az a magabiztosság, amivel lesöpörnek, hogy én szegény, gyenge kis lény, hát istenem, kapaszkodó kell neki ebben az elveszett nagyvilágban! Félti a tyúkpiszkos életét, csak erről van szó.
Vagy képzelődök? Ezeket is csak én képzelem? Dehogy. Helyük van nekik is és szükségesek.
De érzitek hogy mi zavar engem ebben? Degradál. Az a nagyon furcsa, hogy az én félelmemről beszél. Amit különben én konkrétan tényleg akkor élek meg legintenzívebben, mikor éppen elfolyik belőlem a bizalom, és a hitem (ezt a szót nem magyarázom, megtettem már korábban, kielégítően úgyse lehet, értsen mindenki alatta azt, amit tud). Mert a hit és a félelem is a két pólus. Tehát akkor félek. Jó, tehát ezért nyúltam a hithez. Na, ez összevág. Végül is igaza van! Tehát a félelem vezet valahova. El kezdek keresni.
A szkeptikusok, mint jeles képviselőikkel volt szerencsém vitatkozni párszor, a hívők felett állónak érzik magukat. Jön belőlük egy ilyen fíling. Mert aszondják, hogy nekik erre nincs szükségük, elvannak magukba jól, ők nem féltik a tyúkpiszkost. Vagy realistán féltik. Azért nekem mindig gyanús, mikor valaki a többiek felett érzi magát. Mert nincs olyan. Mint ahogy nincs egy igaz út sem. Egy igaz isten vagy egy igaz vallás.
Egyszerűen csak EGY VAN. De az van. Kétségbe vonhatjuk éppen a puszta létünket, azzal, hogy félünk megélni magunkat. Ez lenne a gonosz. És akkor eljutottunk oda, hogy én azt a fajta szkepticimust, ami degradál, ami elvesz, ami letagad, ami megsemmisít, azt a nemlét kísértésének érzem. És provokációnak lehet jó, de ha bennem a kétséget annyira felerősíti, hogy visszazuhanok a félelembe, szóval azt nem tartom építőnek. Mert kételkedni kellhet, sőt szükséges. De a módja, a helye és a motivációja nem tök mindegy. Félelmet kelteni nem tiszta dolog. És azért mondtam, hogy manipulál, mert engem, nevezzünk hívőnek (de nem vallásosnak), degradál, és ha okosnak akarok látszani a szemében, hát el kezdek kétkedni. Addig jó is, de mikor már félek?
Meg is érdemlem, legfeljebb kicsit tovább tart az út:))) Nekem nem sürgős 8-I.
