Ilyen sivár az életem... 8-I
Hát bocs, de én vagyok csak igazán elkenődve. Mikor volt pasi, aggódtam, hogy lesz-e írnivaló, most nincs pasi és ihlet sincsen. Legalább az egyik volna, a fene egye meg. Semmi élet, semmi szenvedély.
Mindösszesen annyi történt ma velem, ami elég szokatlan, hogy futás közben leszólított három gyerek, az egyik oda is meg vissza is, az má négy, meg két kiskutya (a kerítésen belülieket nem is számolom), aztán összemosolyogtam egy nővel, akiről gyanítottam, hogy különben szokott futni, találkoztam a Zsozsó osztályfőnökével, és még egy pasi is vette a bátorságot (mondjuk ő kerítésen belül volt, nem is tudom, számít-e), és jó futást kívánt, majd hozzátette, hogy ha nem lenne öreg, akkor bizony ő is futna. Nem is volt olyan öreg. Na várjá... hát ennyi, de ez is többszáz százalékkal meghaladja a sokévi átlagot. Nem is értem. Öt perccel rosszabbat futottam viszont, mint az egyéni csúcsom. Hát ez van.
Ezen kívül meg még az, hogy igyekszem az élet szívatásait lehetőségeknek tekinteni és ebben elég jól haladok, szinte kimeríthetetlen lehetőségekkel vagyok körülvéve:) Na ez már tűnhet akár panaszkodásnak is, pedig különben nem is az.
