Hanyagság csodálatos élete

Friss topikok

Dilemma, ami nem is dilemma

2008.08.28. 20:53 | hanyagság | 5 komment

Valami meghalt bennem. Egy részem. És ezt halott részemet cipelem magammal már jó ideje. Olyan, mintha egy nagy hátizsákot vinnék. Nehézkes tőle a járás.

Odaképzelem most magam a zarándokútra, ahol Attika járt.

Mindez most vált világossá, hogy egy kis emelkedőhöz értem. Összerogytam. Megértettem, hogy ha tovább akarok menni, akkor le kell tennem. A hátizsákkal nem tudok felbaktatni az emelkedőre. A jó ég tudja, hogy miért ragaszkodom ehhez a halott részemhez. Fáj elengedni, nagyon nehéz. Annyi mindent elengedtem már. Volt, amit könnyen, volt amit nehezebben. Olyan sokszor olyan szépen ment már. Ezt most miért olyan nehéz? Nem is tudom, hogy sikerül-e. Itt ülök a poros úton, egy nagy cekkerrel a hátamon, és azon gondolkodom, hogy hogyan tovább. Ha ragaszkodom hozzá, akkor itt maradok örökre, őrizgetve ezt a halott valamit. Lassú halál. Ha tovább akarok menni, itt kell hagynom, nincs mese.

Tovább akarok menni. Megsimogatom, búcsúzom tőle. Ások lassan egy gödröt - nem túl nagy meggyőződéssel - és eltemetem. Eltemettem? Valóban?

Nem jöhetek ide vissza többet. Lassan felállok. Könnyű a testem, a szívem nehéz. Hátranézek, integetek. Bizonytalan vagyok. De. Én tovább akarok menni. Sokkal könnyebb a járás. Elindulok szépen. Nem szaladok vissza és nem kaparom ki. Élni akarok és nem halott részeket őrizgetni tábortűz mellett. Hogy az arrajárók integessenek nekem, ha elmennek mellettem. Az életbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://hanyagsag.blog.hu/api/trackback/id/tr73638352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ayam 2008.09.12. 14:26:43

Keresztes Ágnes
EGYEDÜL

lehet erős az ember
és próbálkoztam is vele elégszer:
a mondat másik fele lemaradt:
rávitt a kényszer.
Elbírtam én, amit cipelni kellett,
mert nem volt hol letenni.
Hányan mondjuk ugyanígy mosolyogva:
ó, csupa semmi!
Mert a magány, az szégyellnivaló,
csilingelve riaszt, akár a pestis.
Hát rejtegetett púpját megszokja lassan
lélek is, test is.
Néha boldog az ember egyedül,
és néha kőkemény,
de belül fojtott gyöngédség az asszony
meg eszelős remény.

hanyagság 2008.09.17. 21:14:49

köszönöm...
napok óta félek feljönni...
ezt itt elég jól eltaláltad :))

nyunyika 2008.10.29. 11:34:46

Kedves!

Megtaláltad a legjobb gyógyírt, terápiát, mire szükséged van.
Az írás a te "gyógyszered". Hát ne feledd naponta min. 1×...!! Természetesen mellékhatása lehet, de csakis pozitív életélmény, kockázata meg a teljesség, a szabadság, no meg a boldogság.

Szívből gratulálok!
ölellek,
g

hanyagság 2008.10.29. 11:51:40

Na az van Nyunyika, hogy így van. Legalábbis pont ezt tapasztalom magamon:)))) Nagyon köszönöm a bátorítást és a törődést, leginkább a törődést...
Puszi Kedvesem:)))))

nyunyika 2008.10.29. 11:58:43

örülök nagyon neked, hajráhajrámeghipphippjuhuhhu
Címkék: félelem nincs válasz tűnődés
süti beállítások módosítása