Valami megtört.
Ma odamentem a házuk elé. Nem voltak otthon. Felhívtam, de lemerült a telefonja. Elindultam a Lidlibe, hátha van még szaloncukor. Útközben arra gondoltam, hogy mindjárt szembe jönnek, és még villogni is fognak, integetnek, de valamiért nem veszem észre őket. Ahogy bementem az üzletbe, hívott. Visszahívott. Mondta, hogy jöttek szembe, villogtak és integettek. De én nem vettem észre őket.
Hazafelé persze bementem hozzájuk. Örömmel. Rég voltam.
Mesélte, hogy milyen rosszul alakul a karácsonyuk. Majdnem utolsó pillanatban derült ki, hogy sem a testvére, sem az anyja nem mennek át hozzájuk. És nemcsak, hogy nem mennek át, de szent karácsony alkalmából megint áll a családi balhé. Jó ideje beszélgettünk már, a köztünk tabunak számító témát mégis nekem kellett szóba hoznom. Annak ellenére, hogy ő volt, aki majdhogynem "szakított" velem emiatt, és ő volt, aki a dolgot meg sem említve tegnap mégis kétszer felhívott.
Sokat néztem a szemét, miközben beszéltünk. Azt mondta nekem, hogy a tabu tabu marad. Ő olyannyira nem bírja elviselni ennek a kapcsolatnak (mármint Árpi és az én kapcsolatomnak) a negatív energiáit, hogy el kell zárja magát tőle, ezért beszélni sem óhajt róla. Ő tudja, érzi, mert mindent érez. És mivel szeret engem, ezt nem tudja elviselni. Kérdeztem, hogy miért gondolja, hogy nekem azt kellene csinálnom, amit ő tart helyesnek. Miért gondolja azt, hogy ilyen durva módon belém gázolhat, csak azért, mert nem tartja helyesnek egy döntésemet. Azt mondta, az ő szeretetéhez ez is hozzátartozik. Hogy megmondja. Mint ahogy én is megmondtam, 17 évesen neki. Hát, lehet, de most 38 vagyunk már. Már nem tenném, mondtam. De akkor, ha mellette lettem volna, amikor ő azokat az éktelen hülyeségeket csinálta, nos akkor biztos a haját téptem volna ki. De nem volt senki, aki megtegye. Én sem voltam ott. Nem, én nem téptem volna ki, én ilyet nem csinálok, mondtam. Próbálkoztam még azzal érvelni, hogy hát az egész abból adódik, hogy van valami nagyon különböző az értékrendünkben, ezért nem érthet meg... de zárva maradt a szeme. A szája közben mosolygott. Ennyiben sikerült maradnunk.
Ebben igaza van. A tabu megtöri a barátságot. Elhallgatás vagy hazugság, édesmindegy.
Én sokat kérek. Valóban. Fogadjanak el. Ne utasítsanak el, ne ítéljenek el sem a döntéseim, sem az érzéseim, se a vágyaim miatt. Szeressenek.
