Asszem valamit kicsit összekevertem és ez adhatott okot a félreértésekre.

Szóval az, hogy az ember a teljesség iránti igényét mibe is vetíti bele...

ez nálam is több lépcsőben zajlott. Az, hogy "a pasi az isten", azaz hogy nem isten, az elég hamar kiderült számomra is, elég volt csak ránézni:))):PPP Szeretnivaló, de hát nem isten:)) Tehát nem is itt volt a lényegi (belső) konflktus, mint ahogy az Julcsi értelmezte (szerintem). A nehezebben szétválasztható fázis sokkal inkább az volt, amikor azt kellett valahogy megélni, hogy nem a párkapcsolat az élet értelme. Illetve hogy egyáltalán nem jó nekem, ha bármire is ráhúzom azt a szerepet, hogy az élet értelme. Hogy az nem egy dologban van benne. Tehát nem fog megtörténni az, hogy jön a herceg fehér lovon, és én megváltódok. Révbe érek, megtalálom a helyem az életben és azután boldogan élünk, míg meg nem halunk. Úgy tűnik, volt bennem valami ilyen illúzió. Hogy ez így van, és ennek meg kell/kellett változnia, arra elég meggyőző utalás különben az, hogy ez a párkapcsolati létforma immáron lassan ötödik éve blokkolt nálam. Mert pasik persze folymatosan és mindeféle minőségben voltak jelen az életemben csak ez a "stabil, megegyezéses, biztonságos" formája volt letiltva egészen határozottan. Ennek különben lehet még sok más oka is. Ami konkrétan megfogalmazódott ezen a téren, az szépsorjában:

Tehát nem megváltás, hanem kapcsolat. Egy területe az életnek, amiben ráadásul még meg is élhettem olyan mélységeket, intimitásokat és finomságokat, amiket sokan egy életen keresztül akár házasságban sem élnek meg. Azaz, nem csak a biztonságban lehet érték. Talán van, hogy pont a biztonság foszt meg minket ezeknek a mélységeknek a megélésétől. Mint ahogy általában igaz, hogy a veszély növekedésével arányosan nő élmény intenzitása. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a biztonság és megbízhatóság nem érték, csak azt, hogy ha az éppen nincs jelen, attól még lehet szépsége és értéke  a megélésnek. Ezt észrevenni. És nem a hiány miatt keseregni.

A másik ok lehet, és nem teljesen függetlenül az előzőtől, hogy más dolgom van éppen. És amíg azt halasztgatom, addig ez a téma is várakozni kénytelen. Például egyéb értelmek és örömök után kutatni az életben. Hm?

És felmerült még ez a kérés téma. Ez kicsit homály, és még tűnődni való, hiszen: én kértem! Mi az, hogy nem tudok kérni? Ezt kikérem magamnak!!!!:PPPPP De ez is valami olyan dolog lehet, ami lassan majd megérik. Talán merni gyengének lenni, vagy csak gyengébbnek a másiknál? Azt mondjuk nem nagyon próbáltam merni még. Vagy mertem próbálni...:) Vagy izééé:))))))