Egy üvegfal két oldalán állunk és nézzük egymást. Nekem nem olyan jó így, elindulok keresni egy ajtót a falon, mire te tiltakozol, hogy nem, ne menjek el. Maradjak, nem kell az az ajtó. Jobb így. Látjuk egymást, nem történhet meglepetés. Ami nem kezdődik el, annak vége sincs, nem igaz? - kérded. Mondod. Lassan már nem tudok rád nézni se. Nem értesz. Vagy nem értékelsz. Vagy mindkettő. Minek nézzük egymást? Elmegyek, nemsokára elmegyek. Végleg.
Elmegyek
2009.05.29. 19:35 | hanyagság | 2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://hanyagsag.blog.hu/api/trackback/id/tr881152027
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jilsander 2009.05.29. 23:55:53
Se szó, se beszéd, se szó se beszéd...
Marad...
...A hűlt helyeden.
Marad...
...A hűlt helyeden.
