Mert sűrű nap után ködös nap jön. Nem az idő, hanem a tudatom.
A vasárnap lényege nyilvánvalóan az volt, hogy Attika hazaért az Egyiptomból a Londonba és beszéltünk.
...és Attikának hosszas keresgélés után végre sikerült, és húzott magának egy olyat, de olyat... mint monnyuk az Árpi nőben. De lehet, hogy rosszabb, mert meg se játsza, hogy érez valamit. Most már. De az is lehet, hogy jobb, mert valszeg hamarabb túl lehet lenni rajta, mivel kevesebb alkalmat ad az önáltatásra. Most már. Hogy vége a nyaralásnak.
Szerencsére figyel a gyerek. Elemi érdeke. Hogy tanuljon az én faszságaimból. De meggyőződésem, hogy elég bölcs is hozzá. És ezt már akkor is így gondoltam, mikor még fogalmam se volt róla, hogy ő szépen, kapásból beleszületett a tízes házába. Bizony. :P
