A cigánylány válófélben volt a pasijától, egy ideje már szakítottak, de még érezhetően nem volt teljesen lezárva az ügy. A csaj pakolászott valamit éppen, én pedig megkérdeztem tőle, hogy akkor most hogy érzi, jó úton halad, biztos abban, amit csinál? Erre, meglepetésemre, kissé nyűgösen azt válaszolta, hogy hát nem annyira. Itt van ő most 28 évesen, mit is kezdhetne magával? És valóban tanácstalannak látszott. A foga szuvas volt kicsit elöl, de csinos, karcsú lány volt. Van valami szakmád? - kérdeztem. Hát, igen... díszítőfestő vagyok. Ez váratlan fordulat volt, de ahogy ránéztem, hát nem sugárzott belőle az önbizalom. És szerinted ügyes vagy? - provokáltam tovább. Először kiült az arcára a kétség, vonogatta a vállát, majd elsimult az arca, és azt mondta, hogy hát igen.
Ekkor csörgött az óra. Fél hét volt. Este átállítottam hatról fél hétre, hogy most aztán tényleg aludjam ki magam, mert különben működésképtelen maradok. Arról meg nem lehet szó.
