Az a furcsa érzésem támadt, mintha nem lennék. Ez ugye azért vicces egy kicsit, mert az előző bejegyzésnek az volt a címe, hogy majdnem meghaltam. Na mi van akkor, ha tán mégse csak majdnem? Ekkor elgondolkodtam, hogy mik történtek azóta, voltam az Öreg meglepi partiján, az pedig elég valóságosnak tűnt, emlékszem a Lülü odaült egyszer elém, hogy na mi van velem. Rám nézett, szóval kellett, hogy legyek. Kifejezetten rám nézett és hozzám beszélt. Ja, meg nevettem is, egész jókat, igen. Mikor a két lézerpont üldözte egymást a nagyfeszültségű vezeték piros golyóján:)) Na, az egyiket én irányítottam, meg nevettem is, tehát kellett, hogy legyek. Meg sokan megöleltek, arra is emlékszem:))
Olyan, mintha mellkastól felfelé üres lennék, tök üres. Van a testem, de nincs benne az, akinek benne kéne lenni. Gondolom, benne kéne lenni valakinek. A telihold gondosan kikerülve a függönyt, akit azért merész túlzás lenne sötétítőnek nevezni, szóval kis rés van, de azon át pont a fejemre sütött. Esélytelen így aludni. Gondoltam, gondolni kéne valami nagyot, a teliholdnak ereje van, de nem volt semmi nagy, csak az üresség. Nem tudom mióta nem vagyok bennem, és azt sem, hogy közben akkor hol. Azt is éreztem, mintha kiállítottak volna egy nagy üres rét közepére, sehol egy ember, hogy ott várjam meg a világvégét. És kicsit nyűgös vagyok, mert tudom, hogy ez kurva unalmas lesz. Odébb van az még. Addig mi a faszt fogok itt csinálni? Szóval tetű egy helyzet ez, nem jó az, ha az ember nincs benne a testibe. Talán majd a telihold, megkérem, segítsen visszatalálni. De hol a vánnyadt nyavalyában lehetek akkor? Sehol. Nyilván. Csak tudnék róla, ha legalább másutt ott lennék, de csak ez az üresség. Nézek bután, álmatlanul, azt érzem, hogy valami hiányzik, de éhes nem vagyok, szomjas vagyok, de nincs kedvem inni. Meg kicsit fázom. Nem vágyom semmire. Nem kell semmi. De! Jó lenne álmosnak lenni és aludni. Mert akkor hátha elmúlik, mire felébredek. Elmúlik a semmi. De tényleg nem is az a baj, hogy nem érzek semmit, nem kell semmi, az ilyen elmúlik úgyis. A gázos az, hogy én nem vagyok. Nem érzem magam lenni. Nagyon ijesztő.
Szeretnék lenni, szeretnék lenni, itt, magamban, szeretnék visszajönni, benne lenni a pillanatban, minden egyes pillanatban, teljes tudatommal, világosan... ITT AKAROK LENNI!!! ÉRTEEEEEM???? A saját lelkemmel a saját testemben, vagy fordítva, mit tudom én, hogy van ez, ébren, észen, amíg tart, addig végig. Nem akarok máshol lenni, itt van nekem a dolgom, sok-sok dolgom van, a saját dolgommal szeretnék foglalkozni végre, nem mellébeszélni, meg mellébámészkodni.
Vissza akarok térni a testembe, éber akarok lenni minden pillanatomban, én én akarok lenni és a magam szerepét játszani, teljes beleéléssel és teljes alázattal. Segíts nekem, telihold, jó kislány leszek:) ... nagylány ... ejej, azt akkor se írom le! :P
