Szerettem volna már írni, mert nagyon hiányzik, de csak ezek jutottak eszembe ma reggel, mint olyanok, amiket mindenképpen le kell írni. Meg ne kérdezd, hogy miért:))) Vagy kérdezd, hát mit bánom én.
az egyik:
Nagyon-nagyon gáz, mikor lelepleződök magam előtt, ilyenkor nagyon nagy gyengédségre van szükségem magam iránt, hogy ne gúnyoljam ki magam, hanem elég megértő legyek.
és a másik:
Ha valaki megöli a reményt bennünk, az gyilkos, akár, ha mi magunk vagyunk is azok. Az a legfontosabb (ha nem az egyetlen) dolgunk itt, az életünkben, hogy a gyilkosok között is, ellenükre is meg tudjuk őrizni a reményünket! Na jó, meg enni adni a gyereknek, persze...
Elég jó reggelem volt, ami azt illeti:)))
Ami a másodikat illeti, egy könyv verte nálam ki a biztit, de hát nyilván szükség volt rá, feljeszetni kell a kritikai érzékem:)) Na jó, nevezzük nevén, Peter Orbannak valamelyik asztrológia könyve. Nem mondom, hogy nem akadnak benne jó gondolatok, na de kérem! Olyan bigott fafejűségek mellett, amiktől teljesen készen lettem. Annyira érdekes, mert a faszi nekem sohase volt szimpi, saját jószántamból nem is vettem volna a kezembe. Na de rendben van ez így:))
